Szomorúan értesültünk arról, hogy volt kolléganőnk, Jelen Istvánné Nuber Katalin elhunyt.

Emlékét szeretettel őrizzük!

„Minden találkozás meghatározó lehet. Minden találkozás ajándék. Minden találkozás kapcsolat, s a találkozást búcsú követi. Minden búcsúzásban megérzi az ember a végtelenre éhező ember végességét.”
(Korzenszky Richárd)

         

Jelen Istvánné Nuber Katalin tanárnővel való találkozásom valóban meghatározó és ajándék volt számomra.

1976-ban  az akkori nevén   Steinmetz Miklós Egészségügyi és Közgazdasági Szakközépiskola diákjaként hozott össze vele a sors.  Nekem gyorsírást, gépírást és jegyzőkönyvvezetést tanított.

Az akkori tantestület oszlopos tagja volt. Lendületes, energikus egyéniségként ismertük, akinek munkáját a hivatástudat, a gyermek- és szakmaszeretet, következetesség, igényesség és pontosság jellemezte. Szakmai ismereteit folyamatosan bővítette, s ezt tőlünk is elvárta.   Nagy gondot fordított a helyesírás tanítására is. Életének vezérelve volt  a precízség és az alapos szakmai tudás. Diákjait is erre nevelte. Tanítványai körében szigora ellenére is nagyon népszerű volt.

Többen neki köszönhetjük, hogy eljutottunk a gyorsírás legmagasabb szintjére, a beszédgyorsírói fokra. Az ő munkáját dicséri, hogy   nagyon sokan eredményesen szerepeltünk az országos gépírás és gyorsírás versenyeken.

Olyan tudást adott diákjainak, amivel nagyszerűen elboldogultak irodai munkájukban. Néhányan - köztük én is - nyomdokaiba léptünk, és gyors-és gépírás szakos tanárokká váltunk. Sajnos kollégaként nem dolgoztunk együtt. Gyakorló tanításomat az ő irányítása alatt végeztem. Mentorként is kiváló volt. A mai napig emlékszem tanóráira.

Számomra Ő egy igazi példakép volt, akitől nagyon sokat tanultam nemcsak szakmából, hanem emberségből is.

Örök hálával és mély fájdalommal búcsúznak egykori tanítványaid és kollégáid.

 

„A mélybe csak tested merült el,
csak ő tűnt el a föld alatt,
de lényed lényege ezer felé szóródva is köztünk maradt.”
(Keszei István)

Juhász Teréz

tanítvány és kolléga